Tudatosságra nevelés

Manapság gyakorta találkozunk ezzel a divatossá vált kifejezéssel, hogy „tudatos”: tudatos életmód, tudatos döntés, tudatos szülő, vásárló és energiafogyasztó. Ha a jelentését pontosan nem ismernénk, érezzük a szókapcsolatokból és a kontextusból, amiben a szó megjelenik, hogy a tudatosság pozitív dolog.  Magában hordozza a tudat és a tudás jelentését is: valamilyen tudás birtokában, arról meggyőződve, valaminek a tudatában lenni, ami meghatározza döntéseinket, cselekedeteinket.

Ami a nevelést illeti: mit jelent itt a tudatosság? Az előző okoskodást követve: valamilyen alap-tudásnak kell birtokában lennünk, hogy tudatos szülőknek mondhassuk magunkat. Hisz csak a tudatos szülő nevelheti tudatosságra gyermekét önmaga, a környezete, embertársai iránt.

Tudatos gyermek, mint olyan, persze nem létezik, hisz a gyermek érzelmei és a tanult magatartásminták szerint cselekszik, a cselekvésekről még nincs véleménye. Az ítéletalkotó képessége ebben a korban kezd kialakulni, és egyre inkább meg tudja külső segítség nélkül is mondani, mi a jó és a rossz.  A cél tehát: kezdetben pozitív mintaadással, később célirányos tanítással (beszélgetés, szemléltetés) hatni a gyermekre, hogy később megerősítse magát: az egészséget, a környezet védelmét választom a cselekedeteimmel, a tudásom alapján. Hogy amit addig ösztönösen csinált – és amivel védte, erősítette egészségét, szűkebb és tágabb környezetének épségét – az később tudatosan tegye.

A tudatosságra nevelés nagyon nehéz, a saját tudatossá válásunk az alapja. Az első lépés ennek irányába mindenképp az, hogy számba vegyük szokásainkat, étkezésünket, ezernyi apró döntésünket. Vajon családunkban első helyen szerepel az egészséges táplálkozás? Rendszeresen sportol a család, jó példát látnak a gyerekek? Ismerjük-e, vállaljuk-e az alternatív gyógyítási, betegápolási módszereket? Szabadidőnket rendszeresen a természetben töltjük vagy sokszor a számítógép és tévé előtt? Kirándulunk-e, biciklizünk-e családunkkal, meglátogatjuk-e rendszeresen rokonainkat, barátainkat?

Ezekre a kérdésekre magunk tudunk csak válaszolni. Ha a válaszokkal nem vagyunk elégedettek, kezdjünk el tudatosabban, felelősségteljesebben élni magunk és gyermekeink lelki, szellemi és testi egészségét szem előtt tartva.

vissza>>>