Társas kapcsolatok

Sten-Malténak nagy, vörös és elálló
füle van.
Nekem tetszik
a nagy, vörös és elállófül.
(Siv Widerberger: Szerelem)

Gyermekeink sajátos igények sze¬rint építik és élik meg társas kapcsolataikat, választanak maguknak játszótársat, szerelmet, barátot vagy épp maradnak közömbösek a másik kis társuk iránt. A választásaikat irányító előítéleteik más jellegűek a felnőttek előítéleteitől. Az idézett vers ezt a sajátos gyermeki látást és a hozzá kapcsolódó választást érzékelteti. Fontos tudnunk, hogy a gyerekek nagyon intenzíven meg is élik a kapcsolatokat kísérő érzelmeiket. A négyéves gyermek már mélyen át tudja élni, hogy egyik emberhez szorosabb kapcsolat fűzi, mint a másikhoz. Természetesen a késő kamaszkorra jellemző érzelmi kötődés értelmében nem szerelmes egy óvodás gyerek, de a saját szintjén, ahol éppen tart a személyiségfejlődésben, nagyon is lehet. Ebben a korban gyakori, hogy a „szerelem” tárgya az ellenkező nemű szülő: az ötéves kisfiú azt mondja az anyukájának, hogy "te vagy a legszebb, és téged veszlek feleségül", vagy a négyéves kislány olyan szorosan bújik oda az apjához, rajongja körül aprólékos gondoskodással, hogy „apuci” elolvad a boldogságtól. Ezek az érzések valódiak és szükségesek a gyerek fejlődéséhez: ahhoz, hogy később valóban kötődni tudjon.

Barátot sem közös értékrend, gondolkodásmód alapján választanak, mint a felnőttek (hogy is tehetnék?), szempontjaik földhözragadtabbak: „ ő a legerősebb, mindenkit meg tud verni” „szép autója van”, „közel lakik”, „mindig játszik velem, mikor én akarom”. Az ovis barátságok általában rövid ideig tartanak, inkább pillanatnyi játszótársi viszonyok, mintsem a hagyományos értelemben vett baráti kapcsolatok. Az óvodai vagy más kortárs közösségben időnként nagyon dinamikusak ezek a kapcsolat-játszmák. Összeveszések, kibékülések, érzelmi viharok, barátságok, és szerelemek kavarognak – sokszor a felnőttek tudta nélkül, a legnagyobb titokban.

S ha mégis beszélnek róla, hogy fogadjuk az élménybeszámolót? Szülőként soha ne minősítsük gyermekünk választását, és semmiképp ne hozzuk tudtára, ha mi nem ugyanúgy vélekedünk, mint ő – nem értjük, miért pont a nagyszájú Petivel barátkozik, és miért nem kedveli túlságosan a mi barátnőnk kedves és „jófej” kisfiát. Hallgassuk meg, tegyünk megértést mutató megjegyzéseket ("És mit szoktatok együtt játszani? Elmondtad már neki, hogy szerelmes vagy belé?”) Hisz gyermekünk most is számít arra, hogy a testi-lelki biztonságérzetet, támogatást megkapja tőlünk. Emellett ezek a kis, megmosolyogtató kapcsolatok fontos tanulási terepek a számára: a későbbi felnőtt kap¬csolatépítés előgyakorlatai.

A közösségben a játéktevékenység nagyon fontos a kapcsolatok kialakítása, fenntartása, és az ütközések kezelése szempontjából. Négyéves kortól a gyerekek egyre inkább egymással, és nem egymás mellett játszanak, mint korábban: együtt, a közös célokat kitűzve, a szerepeket kiosztva „játszanak össze”. Az ilyen játéktevékenység fejleszti a gyermek koope¬rációs- és konflik¬tus¬kezelési technikáit, amelyek megléte nagyban meghatározza a későbbi társas kapcsolataik minőségét.

vissza>>>