Társas-játékok

Nincs gyermek, aki ne szeretne játszani, hiszen a játéktevékenység örömforrás a számára. Azt pedig mi, felnőttek tudjuk, hogy a gyermeknek a fejlődés szempontjából is kell a játék: ezáltal tapasztalja meg, fedezi fel a világot és természetesen benne önmagát is. Fontos hogy szülőként megértsük a játék fontosságát a gyerekek életében, hiszen csak így válunk képessé arra, hogy megfelelő játszótársaik legyünk és megtaláljuk számukra az életkoruknak, érdeklődésüknek, képességüknek megfelelő játékokat.
http://www.ted.com/talks/lang/hu/stuart_brown_says_play_is_more_than_fun_it_s_vital.html


A pszichológusok rendre figyelmeztetnek minket, szülőket, hogy csak abból a gyerekből lehet boldog, kiegyensúlyozott, a szociális kapcsolataiban is értékes,  gondolkodó ember, akit hagynak eleget szabadon játszani, a játékában, belső képalkotásában elmerülni. Ahogy a gyerekkori játékok boldog és értelmes felnőtteket eredményeznek, úgy, ha folytatjuk őket – bármely életkorban, természetesen más formában – csak a hasznunkra válhatnak.A nagyobb gyerekek, kamaszok, sőt a felnőttek is szeretnek játszani. Vicces megfigyelni azt az apukát – mindenki ismer ilyet – aki egy-kétéves csemetéjét komoly legó- vagy szerelőjáték-készlettel ajándékozza meg, majd „Megyek, összeállítom a gyereknek!” bejelentéssel órákra elvonul az ajándékcsomag társaságában. Vagy gondoljunk az activityt játszó felnőtt társaságra, milyen jókat lehet együtt „komolytalankodni”.A játék kiszakít a hétköznapi rutinból, energiát, jókedvet ad és frissen tart. A játékra való képesség – az, hogy teljesen át tudjuk adni magunkat egy számunkra örömteli tevékenységnek, különösebb cél nélkül – egyaránt fontos az érzelmi és fizikai jóllétünk szempontjából. Az a jó, ha akkor is játszunk, amikor nem is tudatosítjuk azt. Ha az oktatás játékos, a gyerek jobban tud és szeret tevékenykedni. A humor, a flörtölés, a fantázia, az új dolgok, ízek, útvonalak kipróbálása – ezek is egyfajta játékok – élhetőbbé teszik a mindennapjainkat.

Az együttes, társas- játék a felnőtt életre készíti fel a fiatalt, hiszen – gondoljunk csak bele – az összetartásra, a tisztességre, a ’fair-play’ szabályaira, a konfliktuskezelésre és a kitartásra tanít. Azt gondolom, ezek a képességek az eredményes és elmélyült munkához is szükségesek! Hallottam már olyan iskoláról, ahol a matematika tanításához táblajátékokat használnak a diákok. Tehát szó sincs arról, hogy a játék csak szórakozás lenne, aminek csupán a szabadidőben van a helye. Aki valóban tud játszani, az tud tanulni igazán – sok kiváló pedagógus egyetért ezzel a gondolattal, és ebben a szellemben tanítja a gyerekeket.

Társas-játékok rovatunkban arra vállalkozunk, hogy ilyen, együtt végzett játék-tevékenységeket mutatunk be. Legyen az sportos, színjátszós, táncos vagy bábjáték, iskolai vagy szabadidős tevékenység, a közös bennük: az örömmel töltött együtt-lét.

A mai gyerekek és fiatalok sok olyan játékot nem játszanak már, ami a szüleik kedvence volt. Valószínűleg mert nem is ismerik őket. Emlékszünk még például az „Amerikából jöttem” kezdetűre? Mennyit játszottuk valamikor…! (A két „utazó” a megbeszélt foglalkozást vagy cselekvést eljátssza, elmutogatja, a többieknek ez alapján valamint a megadott kezdőbetűkből kell kitalálniuk, mire gondoltak.)


Arra szeretnénk biztatni olvasóinkat, hogy elevenítsük fel, osszuk meg egymással kedvenc egykori és mostani játékainkat! Játsszuk újra őket, adjuk tovább gyerekeinknek is!

vissza>>>