Szakkörök, különórák, klubok

Felmerül sok szülőben a kérdés, mikor nem elég csak az iskola, mikor kell gyermekeinket valamilyen irányban tovább képezni a hivatalos kereteken kívül. Ha tehetséges? Vagy ha mi úgy gondoljuk, hogy a jövőben erre majd szüksége lesz?

A világ mindig változik, és néha nehéz előre megjósolni, hogy mi lesz majd az a szakma a jövőben, ami keresett lesz, és az ehhez vezető út megalapozása sem mindig olyan világos. Szinte ki akarjuk kövezni az utat előre gyermekünknek, amin végigsétálhat majd a különórák és szakkörök segítségével. Például angolórák pluszban, mert hát ugye ma már elképzelhetetlen nélküle a kommunikáció ebben a kinyílt világban. „Ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy.” – mondják. De nem lenne jobb éppenséggel inkább az orosz a kötelező angol helyett? Nem épp az lesz a keresett húsz év múlva? Milyen jó is lenne, ha ekkor úgy rúghatna labdába csemeténk, ahogy más akkor nem tud! Sokan és sokféleképp gondolkozunk.

Na és persze az sem egyszerű, hogy mindezeknek passzolnia kell a gyermekünkhöz is. Nehéz arra kényszeríteni egy sportolni nem szerető és mozgásában kevésbé ügyes gyermeket, hogy élsportoló legyen, és ezért vállalja és szeresse is a napi megerőltető edzéseket. Legyen kedve és lelkesedése ahhoz, hogy valamiben kipróbálja magát, és lehetőség szerint ezt ő válassza meg. Ne akarjuk, hogy a saját, be nem teljesült álmainkat a gyermekünk valósítsa meg! Úgyhogy nézzük meg a lehetőségeket, a gyermekünk képességeit, és legyünk nyitottak a kíváncsiságára, vágyaira, meg fogja találni azt a plusz tevékenységet, ami érdekli. Pár hónap alatt aztán kiderül mennyire jó benne, mennyire megy neki, szeretné-e hosszú távon művelni. Mert nem kell meglepődnünk, néha nagyon sok mindenben szeretné magát kipróbálni a gyerek, míg rájön, hogy ő miben is jó, és mit is szeret igazán. Ehhez néha türelemre és persze megfelelő anyagi háttérre is szükségünk van. Ha meg gyermekünk nem szereti már az adott különórás foglalkozást, vagy sok neki, ne erőltessük! Lesz majd később más, ami megfelel érdeklődésének.

Ne vigyük túlzásba a különórákat, ne terheljük túl a gyereket, mert az nem fog jóra vezetni. Kell idő a kikapcsolódásra is, a játékra, a barátokra, vagy csak egy kis nyugalomra magukban. Ez feltölti őket, és újult erővel fordulhatnak a tanulás felé. Enélkül viszont kimerült, szorongó, alváshiányosak is lehetnek gyermekeink.

Néha az iskola önmagában is nehéz. Nem is megy minden tantárgy egyformán mindenkinek. Akkor is szükség van további fejlesztő órákra pluszban, ha valamiben elakad a gyermek, ha az alapoknál is gond van, vagy ha már az otthoni gyakorlás nem elég. De bármi is mostanában a divat (a rengetek különóra és foglalkozás), nem éri meg, ha miatta elveszítjük a felhőtlenül mosolygó gyermekarcot.

vissza>>>