Pocak és zene

A zene megnyugtat, segít kikapcsolni, lazítani a terhesség alatt a kismamának – ráadásul a babára is jótékony hatással van! A ritmus az első zenei elem, amivel a pocakban fejlődő baba megismerkedik. Ilyen első ritmusok: az anya szívdobbanása, a ringatózás üteme, a felnőttek beszédének és a zenének a beszűrődő ritmusa.

Köztudott, hogy az emberi beszédet és a zenét már az édesanyja hasában is hallja a baba. A kutatások szerint a pocakélet 18. hetében megszilárdulnak a fülében lévő apró csontocskák is, ezáltal jól hallja a magzatvízen keresztül beszűrődő hangokat. Ekkor már mindenképpen érdemes elkezdeni beszélni a babánkhoz, zenét hallgatni a kicsivel, pontosabban a zenét már abban a tudatban hallgathatjuk, hogy azt a babánk is érzékeli. Az anyaméhben hallott zenét, dallamot, szöveget születése után, csecsemőkorában is felismeri, és erre az ismerős hangra, dallamra később is megnyugszik.

Ha a kismama énekel vagy zenét hallgat, a zenére mozog, az a mama kedvét is élénkíti, oldja a stresszt, a félelmeket. Ha a mama jókedvű és felszabadult, a baba is jobban érzi magát odabent. Az ütemes zene tempóbeli változásaira a még meg nem született csecsemők szívverésük ritmusának megváltozásával reagálnak. A nyugodt tempójú zenéket, a finom hangszínű énekhangot általában lelassult szívveréssel nyugtázzák.


Az igényes, jó zene a pocaklakónak is szíve joga! A saját ízlésünk alapvetően meghatározza és befolyásolja magzatunk és születendő kisbabánk majdani zenei érzékenységét. A várandósság alatt főképp nyugodt, lágy zenei dallamokat hallgassunk, amelyek segítenek magunkra és a magzatunkra koncentrálni. Kísérletek szerint Vivaldi és Mozart zenéjének ütemezése áll a legközelebb a magzat szívverésének ritmusához, ezért ezek a legmegnyugtatóbbak. Ezzel szemben Beethovenre, Brahmsra és a rockzenére erőteljes rugdalózásba kezdtek (Raffai Jenő: Párbeszéd a babával az anyaméhben). Ettől persze még nem kötelező mindig komolyzenét, vagy (állítólag) a babák igényeire hangszerelt úgynevezett babazenéket hallgatni (amitől a legtöbb felnőtt kirohanna a világból –tapasztalatom szerint, tisztelet a kivételnek). Találhatunk megfelelő, megnyugvást hozó igényes dallamokat a könnyűzenei műfajban is. Vannak nagyszerű, a gyerekeknek készült albumok is, amiket a felnőttek is örömmel hallgatnak (Halász Judit a műfajban klasszikussá vált albumai mellett mi nagyon szeretjük Szalóki Ági dalait). 

Ha a várandós, majd pici babáját gondozó anya gyakran énekel, a baba megismeri az édesanyja hangját, megszereti az énekhangot, ez pedig fejleszti hallását, ritmusérzékét. A dalolás, a ritmikus ringatás – tegyük azt akár pocakosan, akár újdonsült kismamaként – ajándék mind a szülőnek, mind a kisbabának, hisz a közös játék már önmagában örömet okoz, lelki kapcsolatot jelent a magzat és a mama között.
Várandós korszakunkban készüljünk arra is, hogy gyermekünk, világra jövetelétől kezdve, elegendő dalt, mondókát halljon tőlünk. Tanuljuk, elevenítsük fel ezeket! Rá fogunk jönni, hogy a saját gyermekkorunk kedves, alaposan feledésbe merült kísérői „ők”: az altató és ébresztgető dalok, a simogató-ölbéli játékok így térnek vissza újra az életünkbe.

A pocaklakó babának való éneklés, mondókázás, a közös zenehallgatás – legyenek azok Gryllus-dalok vagy Mozart-szimfóniák – a babával való „beszélgetésre”, kapcsolat-felvételre teremtenek újabb, élményszerű alkalmakat.

vissza>>>