Lépésről-lépésre

A gyermekek fejlődésének időről-időre el kell érni bizonyos szintet, amit nevezhetünk fejlődési mérföldköveknek. Ezek mind a mozgás szintjében, összerendezettségében és a többi területen is: a beszédben (beszédértésben, kommunikációs formákban), a játékban, a másikkal való viselkedésben is jól körülírható fejlettségi szintet jelentenek.  Bár minden gyermek normális fejlődése egyedi, más és más ütemű, a fejlődés mérföldköveinek sorrendje meghatározott. Például a megfelelő sorrend a mozgásfejlődésben, ha a csecsemő először kúszik, majd mászik és csak ezután áll.

Lépésről-lépésre rovatunkban ezeket a mérföldköveket tekintjük át az egy-hároméves korosztályra vonatkozóan.

Kisgyermekünk fejlődését, a hónapról-hónapról észlelhető változásokat szülőként kimondhatatlan örömmel konstatáljuk. Büszkeséggel figyeljük gyermekünk lelkesedését, és folytonosan fejlődő képességeit. De előfordul az is, hogy aggódni kezdünk: mikor áll már fel, s mikor kezd el beszélni? Jó, ha tudjuk, mire érdemes figyelnünk a gyermek érése során; milyen jelei lehetnek egy későbbi probléma, esetleg tanulási zavar kialakulásának. (Általánosságban elmondható, hogy ha a csecsemő fejlődése 1 éves kor alatt, kb. 2-3 hónappal elmarad az átlaghoz képest, mindenképpen ajánlott szakemberhez fordulni!)

A beszéd fejlődése szempontjából például a harmadik életév az a kritikus kor, amikorra a beszédnek ki kell alakulnia: viszonylag érthetővé kell válnia a gyermek kiejtésének, mondatokban, kevés nyelvtani hibával kell beszélnie. A beszéd az én-tudat fejlődésére is hatással van.  Az én-tudat kialakulásának fontos állomása, mikor a gyermek felfedezi: nemcsak csupán egy része a világnak, hanem cselekvéseivel befolyásolni is tudja  a világ történéseit. A nyelv használatával megerősíti ez irányú tapasztalatait, hiszen a beszéddel árnyaltabban kommunikálhatja érzéseit, az őt körülvevő világra vonatkozó élményeit, jelezheti érdeklődését, sokkal hatékonyabban, mint a mutogatással.

A fejlődésbeli változásokkal párhuzamosan a gyerekek egyre nagyobb önállóságot mutatnak például az öltözködés, az étkezés területén, valamint megteszik a szobatisztasághoz vezető első lépéseket is. Hogyan segíthetünk nekik ebben a folyamatban? Egyáltalán kell-e őket ösztönözni például a pelenka elhagyására? Mi számít jó segítségnek, amivel épp nem az ellenkező hatást érjük el? Ezekre a kérdésekre is keressük a válaszokat.

vissza>>>