Könyvek

Iskolás gyermekeink nem nagyon, vagy rosszabb esetben egyáltalán nem szeretnek olvasni. Ebből kifolyólag nem is olvasnak, vagy ritkán és keveset. Nem újkeletű ez a megállapítás, készült már a témában szociológiai vizsgálat, nemzetközi felmérés, hatástanulmány, tényfeltáró elemzés, voltak és vannak projektek a probléma megoldására is. Nem is csak az baj ezzel, hogy az „ebadta kölkök” megfosztják magukat a szórakozás, élményszerzés eme lehetőségétől, ami a könyvekben ölt testet. Ezt legfeljebb olvasni szerető felnőttként csak szomorúan konstatálnánk. Sokkal inkább, hogy nem értik, nem tudják értelmezni, amit olvasnak. Akinek pedig nem jó a szövegértése, az nehezebben tanul, rosszabbul teljesít az iskolában, valamint kommunikációs és szociális készség tekintetében is hátrányban lesz olvasó társaihoz képest.

Nagyon sokat halljuk manapság, milyen nagy a szülők és a pedagógusok feladata és felelőssége abban, hogy a gyermekeket olvasóvá neveljék. Mi tehát a cél voltaképpen? Kis-és nagyiskolásaink önként és dalolva olvassanak, rendszeresen (legalább havonta egy könyvet), értőn és lehetőleg értékeset. Így kibontva az „olvasóvá nevelés” értelmét, látjuk, a feladat egyáltalán nem könnyű. A mai gyerekeket rengeteg izgalmas, színes dolog veszi körül, és megszokták, hogy folyton változásban van körülöttük minden, és egyre újabb ingerek érik őket. Nem csoda, hogy nagy részük nehezen vehető rá az olvasásra, ami nagyobb elmélyülést, monotónia-tűrést igényel. Kisiskolásunk napközben folyton „pörög”, ezt várjuk/ várja el tőlük az oktatás, mi, szülők, a társadalom is. Sokat és sokfélét tanulnak, kevés a szabadidejük. Az olvasás pedig nem pörgős elfoglaltság. A szülőnek szembe kell néznie azzal, hogy akkor is nehéz dolga van, ha a családban az olvasást mint pozitív, értékes tevékenységet már számtalan helyzetben és módon megerősítették a gyermekben. Ölbéli játékokkal, mondókával, beszélgetésekkel, a rövidebb, majd egyre hosszabb mesékkel (hisz mint tudjuk: a gyakori, rendszeres mesehallgatás az olvasóvá válás első lépcsőfoka). És azzal, hogy maguk a szülők is rendszeresen olvasnak.

Kisiskolás korban a közös felolvasások mellett elérkezik az első önálló olvasás ideje. Egy kicsit ilyenkor elengedjük a kezüket, magukra hagyjuk őket, várjuk, hogy eljöjjön a „szeretek olvasni” korszak. Ekkor már azt tapasztalhatjuk, hogy egyre ritkábban veszik le a polcról olvasási szándékkel a könyveket. Az is baj, hogy gyakran el sem jutnak hozzájuk a minőségi gyerekirodalom újdonságai, pedig van miből válogatni: igazán remek a felhozatal a magyar gyerekversek, mesék, regények tekintetében. Csak egy kis útmutatással meg kellene találnunk az életkoruknak és érdeklődési körüknek megfelelő olvasmányt. Ne felejtsük: még hét-tízéves korban is van remény arra, hogy annyira megszerettessük velük az olvasást, hogy egy életre függővé váljanak a könyvektől!

Mi ebben szeretnénk segíteni a szülőknek és a gyerekeknek egyaránt. Irodalmi birodalmunk könyvajánlókkal, könyvismertetőkkel, könyvtár-programokkal várja az olvasókat.

Egyúttal szeretnénk kérni a ti közreműködéseteket is! Ha vannak kedvenc könyveitek, osszátok meg a vele kapcsolatos élményeiteket, hátha más is kedvet kap hozzá! Vagy ha tudtok egy jó könyvakcióról, nem mindennapi könyvbeszerzési lehetőségről, szóljatok, tudjon róla mindenki! Megvennél egy könyvet, de nem tudod, hogy tetszene-e, értékes-e?  Kérdezz minket, hátha olvastuk már! Szívesen megosztjuk róla a tapasztalatainkat!

vissza>>>