Kire bízzam?

Szükség esetén – ha nem vették fel a bölcsődébe a gyermeket, de munkába kell állnia az anyának – el kell kezdeni a megfelelő „bébicsősz” keresését. Amennyiben a családban nincs olyan nagyszülő – és ma hazánkban ez a gyakoribb -, aki tudná vállalni a heti 5 napi teljes felügyeletet, akkor bizony idegenre kell bízni gyermekünket. És ez borzalmasan nehéz, hiszen egyfajta feltétlen bizalomnak kell kialakulnia, viszonylag rövid időn belül egy teljesen ismeretlen ember iránt. Persze, ha ismerős ajánlja, akkor már könnyebb a helyzet, DE ha barátnőnk gyerekére már ez az illető vigyáz, akkor nagy eséllyel a miénkre már nem lesz ideje.

Szóval kezdődhet a keresgélés: fiatal legyen, vagy idősebb, férfi vagy nő? - bár mostanában a férfiak iránt, az elmúlt évek botrányai miatt, rendkívül csekély a bizalom

- És ezek csak az első ismérvek, ezek után jönnek az „extrák”: milyen végzettséggel rendelkezik? Beszél-e valamilyen nyelvet? Milyen régóta dolgozik bébiszitterként?, és így tovább. De természetesen nem utolsó szempont az órabér sem, hiszen ha csak azért megy vissza az anya dolgozni, hogy a gyermekére vigyázót kifizesse, akkor az egésznek nincs semmi értelme. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a jelölt milyen nevelési elveket vall, mert egyértelmű, hogy ha a miénkkel ellentéteset vagy nem összeegyeztethetőt, akkor nem ő a megfelelő.

Ha megvan a megfelelő választás, akkor magunkat kell tréningezni a bébiszitterrel való együtt működésre. Olyan apróságokra kell odafigyelnünk, mint, hogy ne hagyjuk otthon a telefonunkat, hogy bármikor elérhetőek legyünk, de a másik végletet se kövessük el, és ne telefonáljunk félóránként. Rengeteg apróság, amire nem is gondolunk, pedig nagyban megkönnyítheti, felhőtlenné teheti a gyermekünktől távol töltött időt. Mi felhívjuk ezekre a figyelmét!

A választás nehézségei

Mire figyeljek, ha más vigyáz a picire?

vissza>>>