Készségfejlesztés

Mi az, ami fejleszti gyermekünket? Elsősorban egy motiváló, inger gazdag környezet. Ez nem a legszuperebb játékokkal berendezett gyerekszobát takarja, sőt, semmi köze pénzügyi helyzetünkhöz. Viszont annál több köze van ötleteinkhez, találékonyságunkhoz, türelmünkhöz, időnkhöz. Együttlétünk kell hozzá legnagyobb részben, és a közös játék öröme. Hiszen ebben a korban gyermekeink még a játékok által tanulnak. És bármi lehet játék a környezetünkben megfelelő fantáziával! Sőt, sokszor az a legjobb játék, amit magunk találunk ki, alkotunk és fejlesztünk a gyerekünkkel közösen.

Játék közben alakul, fejlődik a kézügyesség, hatalmas ugrásokkal. Óvodás korban a kézhasználat egyre újabb és újabb elemekkel bővül, nem nehéz ilyenkor már kiszűrni azt, hogy a kisember melyik kezét használja a leggyakrabban. Melyikkel fogja meg ösztönösen a kanalat evésnél, és melyikkel rajzolgat szívesebben. Három-négy éves korban még sokan váltogatják a kezüket, de ez nem meglepő, mert vagy balkezes a gyermek, vagy valamelyik felmenője volt az, és ő hordozza ezt a gént. Régebben erőszakkal átszoktatták a gyerekeket a jobb kéz használatára, és ez súlyos következményekkel, beszédzavarral, dadogással járt néhány esetben.A beszédközpont helye az agyban a domináns kézzel átellenben van, s a kezesség kialakulásával egy időben rögzül. Kívülről belezavarni negatív következményekkel járhat. Viszont az átszoktatott gyerekek egy része ma is néhány dologban ügyesebb a bal kezével, és nem ritka a megmaradt „kétkezesség”.

Nem rossz dolog a balkezesség, néhány esetben még előny is lehet, nézzük csak a mai sportokat; a boksz, a tenisz, a ping pong, a vívás, mindnél lehetőség egy új taktikára. A középkorban verhetetlenek voltak a balkezes vívók, mert az ellenfél nem tudta megtanulni, hogyan védekezzen ellenük.

Fejlesszük gyermekünket? Haladjon a kortársai előtt? Jót teszünk ezzel?Ha valaki tehetséges, jó ezt időben felfedezni. Támogatni és segíteni abban, hogy amihez érzéke van, amiben ösztönösen jó, abban ne gátoljuk, hanem kapjon meg minden lehetőséget arra, hogy kibontakozhasson benne. Ez főleg rajtunk múlik, mert intézményi rendszerben nem nagyon megoldott a támogatása, hiszen az óvodában nincs rá idő, keret sem, hogy kiemelt figyelmet kapjon egy-egy gyerek.

A tehetség áldás, vagy átok? Nehéz megmondani. Ezek a gyerekek mindig egy kicsit kilógnak kortársaiktól, szinte kiközösítettek. Nem csak egy bizonyos területen vannak előnyben, általában az egyik rész húzza maga után a többit. Komolyabb, érettebb kisemberke lesz, akinek fel kell dolgoznia azt a lelki nyomást, amit kivételes képessége által megél.  Az sem mindegy, hogy valakit az ösztönös kíváncsisága visz előre, vagy a szülő álmai és nyaggatása. Azért ne akarjunk gyermekünkből mindenáron erőltetett tehetséget kicsikarni, mert ha valóban tehetséges, akkor ezt időben észre fogjuk venni. Ekkor mindenképpen menjünk el szakemberhez, akivel a további, a gyermek érdekeiben történő lépéseket megbeszélhetjük.

Jobb vagy bal kéz?

vissza>>>