Játékok és szerepjátékok

A játék és a tanulás kisgyermekkorban még nem különül el, a játék által tanulnak meg a kicsik nagyon sok mindent a világról, a környezetükről, az egymással való viszonyaikról. A játék ebben a korban segíti a gondolkodásukat, ami már egyre érettebb, elősegíti a kommunikációjukat másokkal, fejleszti a logikai gondolkodásukat, a képzelőerejüket. Mozgásilag is egyre ügyesebbek, kézügyességük is sokat fejlődik ebben a korban a különböző játékok és tevékenységek által.

szerepjatek_03.jpgKitágul a világ, és észrevehetően kíváncsi lesz mindenre, mi hogy működik, szeretné tudni és kipróbálni is. Játékaihoz megteremti a kellékeket, sok esetben használva fantáziáját. A mesék sok segítséget nyújtanak az ismeretei bővítéséhez, és a velünk való beszélgetések is viszik előre gondolkodását. Már magától is kitalál játékokat, de szívesen veszi, ha segítünk az ötleteinkkel neki, és közösen játszunk.

A kisgyerekek figyelik a felnőtteket, minden egyes élethelyzetben, kapcsolatokban. Lesik, hogy miként viselkedünk egy-egy szituációban, milyen reakcióink vannak egymás felé. Ez az időszak a szerepjátékok kora, és mi vagyunk az elsődleges modell, akit utánoznak, akit eljátszanak, elsősorban a mi bőrünkbe szeretnének bújni.

Nem meglepő, ha gyermekünket a táskánk mélyén találjuk, és minden hasznosnak ítélt holmi szerteszét van pakolva. A kislányok kipróbálják a rúzsokat, a púdereket, és nem elég „lányosak”, ha nincs legalább a kisujjuk kifestve lakkal. A fiúk pedig megtalálják a harapófogót, a csavarhúzó készletet, és mindennek nekiesnek, sőt, nekifeszülnek, ahol valamit szét lehet szedni, vagy meg lehet javítani. Közben pedig reménykedünk, hogy a lakás bútorai egyben maradnak.

szerepjatek_02.jpgHa megfigyeljük, az óvodásoknál legtöbbször élesen elkülönülnek a nemi szerepek, bár nem kell megijednünk vagy kétségbe esnünk akkor sem, ha szívesen belekóstolnak az ellenkező szerepkörökbe is. De jellemző módon a lányok főznek, mosnak, babáznak, a fiúk pedig szerelnek, faragnak, fúrnak. Tartanak közben egy tükröt elénk, észrevehetjük a szavainkat, gesztusainkat, és ha nem is jó magunkat visszalátni, de mindenképp tanulságos.

Rajtunk kívül vannak azért még modellek, leutánozza a boltos nénit ugyanúgy, mint az őt vizsgáló orvost. Játék közben szeretnek beöltözni is, árusításkor kötényt vesznek fel, lesz fizetőeszköz, akár legódarabok, vagy ha szabadban vagyunk, akkor a levelek, orvosos játékban pedig előkerülhet a kiskanál, a nagyító, és a játék sztetoszkóp. Történeteket adnak elő, legtöbbször azt, ami megesett velük, amit aztán kitalációkkal továbbfűznek.

A gyerekek meglepően rá vannak hangolva az érzelmeinkre. Sokkal hamarabb megérzik, ha „valami nem stimmel”, még mielőtt azt esetleg felfednénk. Árulkodnak a mozdulataink, nem is kell már az arcunkra néznie. Ezért ne hazudjunk soha nekik, mert összezavarhatjuk őket teljesen. Ha egyszerű szavakkal elmondjuk szomorúságunk okát, akkor kevésbé rémisztjük meg a gyermekeinket.
A szerepjáték egyébként ebben is segít a kicsiknek, hogy általa az érzelmeiket kifejezzék, megéljék és feldolgozzák.

vissza>>>