Értelmi fejlődés

Míg egy óvodás életében a fő alaptevékenység a játék, az iskolás korba lépve ennek szerepét átveszi a tanulás. Az átállás legtöbbször nem zökkenőmentes. A kezdeti kíváncsiságot felválthatja a fáradtságból adódható hiszti, mikor a gyerek nem akar iskolába menni, nem akar feladatokat megoldani. Ez átmeneti, hiszen vissza már nem mehetünk az ovisok közé, hiszen „Én már nagy vagyok”.

Egy iskolaérett gyermeknek rendelkeznie kell kötelességérzettel és feladattudattal. Nem mindig az fog történni az iskolapadban, amit ő szeretne. El kell végeznie a mások által kapott feladatot, mindezt anélkül, hogy közben feladná, és otthagyná. Kezdetben nehéz a negyvenöt percet figyelemmel tölteni. Főleg akkor, ha valami nem megy, és kudarcélmény éri a gyermeket. Ekkor lépnek fel magatartási gondok, a feszültséget sokszor mozgással (izeg-mozog) vezeti le.

Mindenhol a világon az iskolakezdés hat-hét éves korra tehető, nem véletlenül. A fejlődés ebben a korban értelmi szinten fordulóponthoz ér, a gyermek képes lesz az ismeretek szándékos befogadására, gyarapítására. Iskolás korban növekszik a gyerekek önállósága. Nem kísérhetjük el őket mindenhova, nem foghatjuk a kezüket folyamatosan, és nem zárhatjuk be őket. A külvilág, a felnőtt lét egyre jobban belép életükbe. Éppen ezért meg kell tanítanunk őket vigyázni a veszélyekre. A biztonságos közlekedés elsajátítása éppoly fontos, mint az, hogy megértsék, egy idegen rossz szándékkal is közeledhet feléjük. Minden szinten kezdjük el elengedni a kezüket.Segítsünk a tanulás kezdeti nehézségeiben. Ne oldjunk meg mindent gyermekünk helyett, de a közös gyakorlás nem árt. Ha valamit nem ért, akkor lépjünk vissza egyet, és egy alacsonyabb gondolkodási szint segítségével magyarázzuk el neki a feladatot. Mindeközben bíztassuk és bátorítsuk. Az segíti, és viszi előre, a megrovás, a szidás csak szorongóvá teszi, és sikertelenségét erősíti. Viszont ne essünk át a ló túloldalára! Ha nem igényel segítséget, akkor ne vegyük el az önállóságát.

Kisgyermekkorhoz képest változik a gondolkodás. A formális – logikai műveletekre épülő – gondolkodás kialakulása 11-12 éves korban kezdődik meg és 15 éves kor körül fejeződik be. Ez azt jelenti, hogy a gyermek feltételezésekből kiindulva meg tud érteni és le tud vezetni törvényszerűségeket, és ezt ellenőrizni is tudja. Elvont tartalmakkal tud logikai műveleteket végezni. Hatalmas ugrás! Képes figyelembe venni a lehetőségeket, és mérlegelni ezeket. Kiválóan érvel és magyaráz meg mindent.

A legfontosabb információk nagy részét olvasás útján nyerjük. Egy jó könyv elgondolkoztat, bővíti az ismereteinket, tanulunk belőle, de szórakoztat, pihentet is. A média jelenléte, az internet térhódítása kicsit visszavetette a nyomtatott formában történő olvasást, de rajtunk múlik, hogy gyermekünk kezébe adjunk általunk jónak ítélt, és az ő fejlődését elősegítő könyveket.

Tanítsuk meg gyermekeinket a „könyvszeretetre”!

vissza>>>