Értelmi fejlődés

Kisgyermekünkkel való törődés fontos tényezője, hogy megértsük viselkedésének okát: a mögötte húzódó, az erre az életkorra (1-3 év) jellemző gondolkodási sajátosságokat. Hisz a gyermek nem „kicsinyített felnőtt” – ahogy azt a neves magyar pszichológus, Ranschburg Jenő is kifejti (Szülők könyve). Másképp látja a világot, mint mi, és másként is éli meg az őt érő hatásokat, a vele történő eseményeket. A

A baba hét-nyolc hónapos korában elindul egy folyamat, amit a pszichológiában belső képalkotás korszakának neveznek. Mit is jelent ez tulajdonképpen?  Például a hét-kilenc hónapos gyermek, ha édesanyja kilép szobából, már nem gondolja, hogy a számára oly fontos „másik” megszűnt. Keresni kezdi őt, várja, hogy újra felbukkanjon. A külvilág tárgyai és eseményei képek formájában rögzülnek, és a gyermek megőrzi ezeket a belső képeket akkor is, amikor a tárgyak, személyek épp nincsenek előtte, vagy amikor az események már lezajlottak. Ezek a belső képek pedig lassan a gondolkodás motorjává válnak.  A „mintha-játékok” kialakulásának kora is ez: a kisgyermek úgy tesz, mintha a tárgy, amivel játszik, más lenne, mint valójában. Így lesz az egyszerű építőkockából repülő, vagy egy bábuból ember, a sálból kígyó, a konyhában talált műanyag tálból csónak, amivel a maci átevez a szőnyeg-tavon. A játéknak ez a típusa a gyermek két és fél éves koráig fejlődik, amikorra már képes lesz önmagát is megszemélyesíteni bizonyos tárgyak segítségével (és kezdetét veszi a szerepjátékok kora).  Két-háromévesen aztán a gyermek elkezd álmodni, vagyis álomképeket gyártani. És ha belegondolunk, ez (vagyis a belső képek gyártásának képessége) az oka annak is, hogy saját gyerekkorunkból a legkorábbi emlékképeink is két-hároméves korunkból származnak!

Az, hogy a külső világ akkor is létezik, ha a gyermek nem látja, hallja és cselekszik vele, tehát az én és a külvilág különválása, lassú folyamat. Új és új tapasztalatokkal kell megerősíteni. Nem véletlen, hogy ez az időszak a folytonos felfedezések, kutatások kora. Ez a korszak a szülői oldalról mint a csemete „rombolós időszaka” jelentkezik, de fontos tudnunk: a gyermekünket nem az a vágy vezeti, hogy romboljon, hanem inkább az a felismerés, hogy a változásoknak (valami arrébb került, összetört, kiborult stb.) ő az oka, ő idézte azokat elő. Ezért mindent megfog, és mindennel csinálni akar valamit. Az én-felismerés (az, hogy ő egy másoktól elkülönülő cselekvő személy) önbizalmat ad neki. Ha dicsérjük, megerősítjük, illetve megfelelő szintű elvárásokat támasztunk vele szemben, akkor az a tudása alakul ki magáról, hogy ügyes, sikeres, hatékony stb. Tudnunk kell ugyanis, hogy a gyermek annyira tartja magát értékesnek, amennyire a szülők értékesnek tartják őt.

Az én-tudat fejlettségének megnyilvánulása az „én akarom”, „én tudom”, „én csinálom, egyedül”, illetve a szülő által elvártak megtagadása, a nem!-ek korszaka: a dackorszak. A gyermek az önálló döntés jogát „követeli”, saját hatékonyságát (és ezzel a mi türelmünket) teszi próbára az őt körülvevő világban. Gyakran előfordul, hogy a szembeszegülés oka csak saját én-erejének a mérése, nem is a kinyilvánított cél elérése (hajaj, de hányszor!). Szülőként hogyan lehet „átvészelni ezt a korszakot? Mi a helyes reakció a szélsőséges magatartási formákra? Hogyan beszélgessünk erről vele? Hogyan előzhetjük meg a hisztit? Ezekre a kérdéseinkre szakértők segítségével keresünk megoldási lehetőségeket.

A beszéd birtokában aztán a kérdések áradatával teszik újfent próbára szüleik türelmét. Eleinte a „mi ez?” típusú kérdések hangzanak el, majd később, hároméves kortól a „miért?” korszaka jön el. Fontos, hogy a gyermek értelmi szintjének megfelelő, részletes válaszokat kapjon. Ezzel a szülő nemcsak gyermeke ismereteit, hanem annak szókincsét is bővíti, ugyanakkor érzelmileg is támaszt nyújt számára: megerősíti abban, hogy anyához/ apához minden kérésével, kérdésével bátran fordulhat.

A témához kapcsolódó írásokkal az a célunk, hogy a szülők közelebb kerüljenek gyerekeik lelkivilágának és gondolkodásának megértéséhez, majd döntéseiket, cselekedeteiket gyermekeik irányába ennek megfelelően alakítsák. Hiszen ha megértjük az életkorukra jellemző sajátosságokat (gondolkodásukat, világlátásukat), az nagy segítséget jelent kisgyermekünk kiegyensúlyozott gyermekkorának megteremtésében.

Értelmi fejlődés és játéktevékenység

Játék

Képi gondolkodás, belső képek

vissza>>>