Erkölcsi fejlődés

Azt mondják egy gyermekre, még tiszta, nem rontotta meg a társadalom. Nem tanult be szerepeket, még őszintén kimondja a gondolatait, véleményét. De a környezet egyre inkább hatással lesz az erkölcsi fejlődésére. A cél az, hogy kialakuljon a gyermekben egy olyan társadalmilag elfogadott magatartás, viselkedés, ami nem külső kényszer hatására, hanem belső indíttatásból fakad. Pozitív értékrendet alakítson ki magában, amiben hisz, és amit követni fog. Kultúránként eltérőek lehetnek az értékrendek, de mióta világ a világ vannak állandó, mindenki által pozitívnak elfogadott normák. Elsőbbséget élvez az élet, mint érték. Aztán az erkölcsi értékek, mint pl. a tisztesség, becsületesség, őszinteség; az érzelmi értékek, a szeretet, a megbocsátás, barátság, szerelem, stb.

Az erkölcsi fejlődés alapjait a család és az iskolai nevelés adja. Nem mindegy ki lesz a gyermek számára a követendő példa, kinek az értékrendje hat rá, mivel szeretne azonosulni. Mit fog jónak tartani, követendőnek, vagy mi lesz számára rossz, elutasítandó. Az értékképzés nem spontán, meg kell mutatnunk neki a helyes utat, bár ebben már egyre önállóbb, saját véleménnyel. Van a gyermekben egy saját, belső értékrend, amit a „szíve súg”, és van egy külső, amit megfigyel, amit a környezet, a szülők, a tanárok, a társadalom alakít. Összhangba kell hoznunk a kettőt, korrigálnunk a külső, negatív hatásokat. Ez rengeteg hasznos beszélgetést igényel. Kell, hogy beleéljük magunkat a helyzetükbe, kikérjük a véleményüket, hogy alakítsuk és formáljuk őket. Teremtsünk képzelt történetekkel különböző szituációkat, és hallgassuk meg, hogy adott esetben hogyan döntenének. Vagy ha dilemmáznak, mi ennek az oka. A mi viselkedésünk is egy példa rá, hogyan legyenek tisztességesek, becsületesek, hűségesek, udvariasak, igazmondóak.

Nem mindegy az sem, mennyire vagyunk következetesek, mennyire bíráljuk felül akár a magunk által felállított értékeket, például elítéljük a hazugságokat, de a kegyes hazugságokat a gyermek érdekében már nem tartjuk bűnnek. Ez nagy hiba. Egy kamasz kíméletlenül kritizálja a felnőtteket, és nála nincs átmenet, kompromisszum, csak fekete és fehér. Egy gyermek 12-13 éves korában már képes a szándékok, indítékok figyelembe vételére, és az erkölcsi vétség megítélésében egyre kevésbé támaszkodik a felnőttekre. Később ítéleteik elvi alapokra helyeződnek, általános erkölcsi rendszerbe illeszthetőek lesznek.

Ahogy érik a gyermek, megtanulja figyelembe venni mások szempontjait, megérti az értékek viszonylagosságát. A törvénytisztelet saját döntés lesz, de az elfogadás azt jelzi, ő is részese a közösség által alkotott szabályoknak, elveknek, ami közös érdeket szolgál.

Magyarországon egy fiatal, tizennyolc éves korában már felnőttnek számít, felelősséget kell vállalnia tetteiért. Ebben a korban már önálló, független erkölccsel rendelkezik, ami a maga választotta elvi alapokra támaszkodik.

vissza>>>