Engedj el!

A hat-hétévesek tudatosan törekednek az önállóságra, a szülőktől, a családtól való függőség csökkentésére. Még nagyon fontos a család biztonságot nyújtó szerepe, ezzel együtt a következő években a gyermek egyre inkább „leválik” a szüleiről, és „átpártol” a kortárs közösségekhez. Figyeljünk rá, beszélgessünk vele, hallgassuk érdeklődve új élményeiről a „kitágult világban”. Az összebújás, a pusziváltás is jöhet még, de szigorúan, csak ha magunk között vagyunk: mikor más látja, az már „ciki”.

A serdülőkor az utolsó nagy biológiai és lelki átalakulás a felnőtt élet előtt, a személyiség „születésének” nehéz korszaka. Kamaszunk minden törekvése arra irányul, hogy végre felnőtté váljon, megszabaduljon gyermeki szerephelyzetétől. Már nem gyerek, de még nem felnőtt. Ebben az állapotában a szülőnek valóban nehéz őt elengedni, enyhíteni felette az ellenőrzést. 

Mikor szülőként szembesülünk a serdülőkorra jellemző tanulási vagy viselkedési problémákkal, sokszor gondoljuk azt, talán hibáztunk valamiben a gyermekünk nevelésével kapcsolatban. Pedig a lázadás, az elutasítás nem a szülő személyének szól, hanem a világnak, és benne a szülő által képviselt életmódnak, életfelfogásnak.  Hiszen kamaszunknak nincs más választása: fel kell nőnie, a lelkében önállósulnia, megtalálnia új-önmagát, és ez az annak megkérdőjelezésével is együtt jár, amiben eddig felnőtt. Ebből fakad a kamaszkor magányérzete is, ezért fordul el a szülőktől és válik átmenetileg zárkózottá. A„hagyj békén” korszaka ez (Ranschburg Jenő szavaival), és ez a gyors átvészelés kulcsa is: békén hagyni, nem pedig nevelni, tiltani, ellenőrizni és prédikálni. És tudni azt, hogy közben azért igényli a szeretetünket, elfogadásunkat, így, kritikus, bezárkózó „üzemmódban” is.A szülőknek kamasz gyermekükhöz új viszonyulási módot kell találni. Kellenek a szabályok, de rugalmasan alkalmazva, az életkornak megfelelően és mindig egyénre szabva. Hogy hol húzzuk meg a határt, mit engedjünk és mit nem, azt a szülőnek kell tudnia, hisz ő képes csak felmérni, hol tart gyermeke a belső kontroll terén, a döntések meghozatalában, önállóságban, másképpen: értelmi, érzelmi, szexuális érettség vonatkozásában. Fontos a kölcsönös bizalom, hogy a gyermek tudjon, merjen segítséget, tanácsot kérni, ha szüksége van rá.

vissza>>>