Beszédfejlesztés

„Ejika, nézd, ojoszlán!” – úszik el a levegőben az orrom előtt egy szőrős plüssgombolyag, miközben pislogok le a nagy kék szemekre. A szőnyegen ülünk. Büszkén mutogatja kincsét, én meg elgondolkozok, vajon melyik bolygóról csöppen ide ez a mini manó? De agyam villámgyorsan dolgozik, korrigálja a szavakat, tudom mit mondott. Ha nem hadar, hamar össze lehet rakni a fejünkben a helyes mondatot. És értjük. De sokszor gondoljuk: vajon anyja érti a szavát? Hát persze, a saját gyereked beszédét simán érted, az apja is, bár ő kezdetben nem ennyire, a rokonok meg hozzászokási fázisban vannak. Ez időarányos. Minél kevesebbet vannak a gyerekkel, annál nehezebb újra visszaszokni a beszédjüknek megértésére. Sokszor kinövi a gyerek a hibákat, de nem árt figyelni, korrigálni. Óvodás korban már van logopédiai felmérés, és szokták javasolni a szülőknek a fejlesztő foglalkozásokat az óvodapedagógusok, ha gond van.

Adadogások zöme legtöbb esetben magától elmúlik. Bal kezességről átszoktatott gyerekek esetében sokszor előfordul, de kiváltó ok lehet egy nagy ijedség is, ami után pár nappal tapasztalható ennek a beszédre gyakorolt hatása. Mindegy mi az ok, fontos, hogy igyekezzünk nem felhívni a gyerkőc figyelmét arra, hogy gond van a beszédjével, mert ellenkező esetben hozzájárulhatunk a dadogás rögzüléséhez. Figyeljünk arra is, hogy ne kezdjük vele elismételtetni a nehezen eldadogott mondatokat, ne kérdezzünk vissza, és hallgassuk végig türelemmel.

Ha a gyerekünk Karinthy Frigyesnek készül, és folyton halandzsázik, igyekezzünk leszoktatni róla, és értelmes mondatok, szóösszetételek használatára bírni. Tegyük meg ezt először mi helyette, korrigáljunk. Ugyanez a helyzet a selypítéssel is, ilyenkor javítsuk ki a megfelelő szóra, pár hónap alatt rögzülni fog. Sajnos egyik pillanatról a másikra nem fog leszokni róla, hiába is minden szigor.

Az óvodás korban a fantáziajátékok kiemelt jelentőségűek a beszédfejlesztésben. Ha közösen játszunk, akkor bekapcsolódva a képzelt történetbe szinte határtalan a lehetőség, hogy rengeteg új szót megtanítsunk a gyerekeknek a játék közben, szinte észrevétlenül. Mint a kis szivacs, ilyenkor isszák is a szavainkat. Játék közben fontos, hogy minden felmerülő gondolatukat továbbfűzzük új ismeretekkel. Ne felejtsük el ezeket magyarázattal is ellátni, ebből tanulnak, így nem fog előfordulni, hogy papagáj módjára szajkóznak valamit, de az értelmét már nem tudják, ha rákérdezünk.

Az óvodás korszak a „Miért? – korszak”. Naponta több százszor halljuk, néha már fárasztó is, mert úgy érezzük nincs vége. Kitartás, vége lesz! Viszont annak semmi haszna, ha türelmetlenségből már rávágjuk, hogy: „Csak.”, vagy „Mert ez így van és kész!”. Minden kérdésre elég egy rövid válasz, a kiselőadás túl sok lenne egy gyereknek, és nem is igazán értené vagy érdekelné a nagyon tudományos válasz még ebben a korban.

Minél többet beszélgetünk a gyerekünkkel, annál jobb. Figyeljünk mindig rá, hogy a kommunikáció kétoldalú párbeszéd legyen. Ha nem ügyelünk erre, el vagyunk foglalva magunkkal és ő csak fecseg mellettünk folyamatosan, annak igazán nincs sok értelme.

Szókincs fejlesztése

Érti valaki ezt a gyereket?

Halandzsa

Dadogás

vissza>>>