Beszéd

Bármilyen kommunikáció alapja a beszéd. Egy hároméves gyermek már ki tudja magát fejezni szépen, nem csak szavakat mond már, hanem összefüggő mondatokat is, és mivel el tudja mondani igényeit; ha éhes, ha szomjas, ha vécéznie kell (és persze szobatiszta), így már mehet óvodába.

beszed_03.jpgHa a gyermekünkkel beszélgetünk, az egyik legfontosabb dolog, hogy érezze a figyelmet, vagyis legyen ez a beszélgetés kölcsönös, és párbeszéden alapuló kommunikáció. Nincs sok értelme egy kisgyereknek bonyolult, hosszú kiselőadásokat tartani, akkor sem, ha olyasvalamire kíváncsi, amit nem feltétlenül tudunk két mondatban kifejezni. Ha nagyon belemegyünk a részletekbe, hogy miért esik az eső, mi történik a magasban, egyrészt lehet, hogy mi is elveszünk a részletekben, másrész épp nem arra és úgy válaszolunk, ami érdekli. Inkább legyünk tárgyilagosak, és sűrítsük össze a lényegi információt, a kis részletek (persze ezek fontos részletek, de majd az iskolában) lehagyásával.

Adott helyzetekben segítsünk a gyermekünknek kifejeznie magát. Természetesen ne adjunk mindent a szájába, hogy mit mondjon, hagyjuk meg a gondolkodást neki, de ha látjuk, hogy elakad, keresi a megfelelő szót, kifejezést, ahelyett, hogy órákig várunk, vagy nekiállunk türelmetlenkedni, hogy „Mondjad már!”, inkább segítsünk neki. Akár kérdéssel, hogy erre vagy arra gondolt-e, vagy pedig mondjuk ki mi az adott szót, amit belehelyezve a mondatba úgyis elismétel.

beszed.jpgVigyázzunk arra, ahogy beszélünk, a gyerkőcöknek finom kis radarjaik vannak, hogy azt hallják meg, amit nem az ő fülüknek szánunk, és általában ezeket jegyzik meg leginkább. Vagyis ha egy kicsi káromkodik, vagy csúnya szavakat használ, valószínű, hogy otthonról tanulta el, vagy egy olyan kis társától, aki otthon hallotta ezeket. Ilyenkor az a legjobb megoldás, ha meg sem halljuk, mert ha túlságosan megszidjuk miatta, vagy épp ellenkezőleg, ha nagyot nevetünk rajta, az nem használ, és rögzíti is a fejében a szavakat. Viszont ha tudomást sem veszünk arról, amit hallunk, gyorsan le fog szokni róla.

A beszéd fejlődésében a meséknek nagy szerepük van. Nagyon sok mindent megért és megtanul belőlük, még akkor is, ha nem mindent tud maga visszaadni belőle. Tanulja a szófordulatokat, a helyes nyelvtant, és persze bővíti a szókincsét is. A képes meséskönyveknek nagy szerepük van, mert megállhatunk egy-egy képnél, és ezekhez bővebb magyarázatokat is fűzhetünk, illetve minden fogalmat megmagyarázhatunk (esetleg megmutathatunk), amit nem ért. A mese gazdagítja a képzeletvilágát a gyereknek, általa elvont fogalmakról is tudunk már beszélgetni, ami nincs jelen akkor az életünkben és nem is látjuk például éppen akkor. Minél többet beszélgetünk vele, annál jobb.

beszed_02.jpgEgy-egy mondat nagyon sok mindent jelenthet, attól függően, hogyan mondjuk. Ha más a hangsúly, a hanglejtés, a tempó, mást és mást jelenthet. Megfigyelhetjük egyébként, hogy gyermekünk sokszor ismétel, mindig kicsit másképp, ez gyakran előjön más játék esetén is, leginkább szerepjátékoknál, ahogy ízlelgeti a mondatot és a jelentést. Általában mi vagyunk az élő példa a reakcióinkkal, ugyanis mint modell, a beszédben is a mi mondatainkat és hozzá a gesztusainkat, a társult érzelmeket gyakorolja, és próbálgatja, akár más hangsúllyal, akár szavak felcserélésével is aztán.

Sok kisgyermek beszélget játék közben, még magával is. Elmondja, mit csinál épp, és a babákat, játékokat a tőlünk hallott módon fegyelmezi is, nagyon sok mindent leszűrhetünk ilyenkor magunkról, mennyire vagyunk szigorúak, vagy épp esünk ezzel kapcsolatban túlzásokba. Fontos, hogy a szabályokat következetesen betartsuk, és azokat az érzelmeket tükrözzük közben, ami az adott helyzetben helyénvaló.

Az óvodás korszak a „miért korszak”, ilyenkor a gyermek mindenre rákérdez, és egymásba fűzve halljuk sokszor véget nem érően a kérdéseket. Fontos, hogy őszintén válaszoljunk neki, és ne legyenek tabu témák sem, maximum az ő nyelvére lefordítva. Ha zavarba jövünk, vagy kinevetjük, elérhetjük a gátlását az adott dologgal kapcsolatban, vagy azt, hogy soha nem hozza fel többet előttünk. Valljuk be azt is, ha valamire nem tudjuk mi sem a választ, de ilyenkor jó az, ha ezt megmondjuk neki, ugyanakkor tudjuk, hogy hol nézzünk utána (lexikonok, könyvtár, internet) majd közösen.

vissza>>>