Bandázás, a közös lógás öröme

Valahova tartozni jó dolog. Mi nem válogathatjuk meg gyermekünk barátait, de hogy ő jól válasszon, megfelelő ítélőképessége legyen a döntésben, hogy merre is csapódik, kik lesznek a barátai, az bizony a mi felelősségünk. Első sorban mi formáljuk az értékítéletét, rajtunk múlik, milyen példát mutatunk neki. Mi a jó, mi a helyes viselkedés, ezt mi alakítjuk ki benne legelőször. Persze aztán ebbe belekapcsolódik a környezet, később a média. Ez utóbbi néha ferdítve mutat értékeket, ezért, hogy ezt kiszűrje gyermekünk és ne álljon be a sorba, miszerint elhisz és követ mindent, ami a csapból folyik, nos, ez a mi tanításunk eredményessége lesz. Ezért nem mindegy, hogy amikor már függetlenedik, önállósodik a gyermekünk, hogyan szabjuk meg neki a határokat.

Nem szerencsés mindent tiltani, mindentől óvni. Egyrészt ekkor kevésbé alakul ki benne felelősségérzet, másrészt meg lehet, hogy elkezd lázadni, és mindenben az lesz a jó szerinte, ami nem a mi véleményünk. Lehet ez ösztönös ellenkezés, védekező mechanizmus, már nem gyerek, de még nem is felnőtt, keresi a helyét a társadalomban. Ha kezdettől sikerül elérnünk, sok-sok őszinte beszélgetéssel, hogy a bizalom fennmaradjon köztünk, akkor ez a korszak viszonylag zökkenőmentesen fog elszállni. Ilyenkor érdemes nem csak a család belső ügyeibe beavatni őket, hanem fontos kérdésekben kikérni a véleményüket is. Ezzel egy olyan státusz biztosítunk neki, mint egy fiatal, felnőtt barátnak.

Kétségtelen, hogy a kamaszodással megkezdődik a leválás, de ez így természetes. Háttérbe kerülnek a szülők, a saját kortársak veszik át a helyüket. Megjelenik az igény, hogy szabadon, sülve-főve a barátokkal töltse az idejét a tini, közösen lógjanak, bandázzanak. Ez viszont jó, ha „hasznos”. És nem a plázákban „eszi őket a fene” egész nap, céltalanul lődörögve, vagy ész nélkül költekezve (sajnos vannak szülők, akik pénzzel pótolják gyermeküknél a hiányzó, kihagyott időt). Ezek az igazából unatkozó tinik.

A legtöbb kamasztársaság azért nem ilyen. Egy-egy bandát sok minden összehozhat, a közös érdeklődés ugyanúgy, mint a közeli lakóhely. A csoportokon belül kialakul egyfajta mini társadalom, lesz vezető és egyszerű csoporttag, és lesznek szabályaik, hagyományaik, szokásaik. Egy csapaton belül rengeteg a konfliktushelyzet, amelyek nagyban segítik a kamaszok erkölcsi fejlődését. Megtanulják tiszteletben tartani egymás véleményét és kívánságát, segíteni a gyengébbnek és közösen megoldani a problémákat. A fiúknál nagyobb létszámúak ezek a bandák, a lányok kisebb, intimebb csoportot alkotnak, maximum három-négy fővel. Az iskolás kor kezdetén kevesebb a vegyes baráti csapat, ahogy érnek, már egyre kevésbé meglepő, ha mindkét nem tagjai fellelhetők egy-egy társaságban. Míg gyakorolják a felnőtt létet, a női-férfi szerepeket, a „valahová tartozás” védelmet nyújt az önértékelési zavarok ellen, és vigaszt ad a másik nemnél esett kudarcok esetén. Bár változik minden fiatal élete, ahogy kirepül a családi fészekből, sok barátságot ezekből a csoportokból át lehet menekíteni a felnőtt életbe.

vissza>>>