A világirodalom legszebb szerelmes versei

2023. december 10.

A világirodalom legszebb szerelmes versei

A szerelmes versek az irodalom egyik legősibb és legmeghatóbb műfaját képviselik.

Ezek a költemények az emberi érzelmek legmélyebb és legőszintébb megnyilvánulásai, kifejezve a szerelmet, vágyakozást és a kapcsolódás iránti vágyat. Sok szerelmes vers a szerelem örömét és fájdalmát egyaránt megjeleníti, bemutatva, hogy ez az érzés milyen erőteljesen képes befolyásolni az emberi életet.

Az idők során számos nagy költő fordult e műfajhoz, hogy kifejezze saját érzelmeit és gondolatait, így a szerelmes versek sokszínűsége és gazdagsága az emberi tapasztalatok széles skáláját öleli fel.

Íme a világirodalom legszebb szerelmes versei

A világirodalom legszebb szerelmes versei az emberi érzelmek legtisztább és legmélyebb megnyilvánulásait tükrözik.

Magyar költők, mint Petőfi Sándor és Ady Endre, olyan felejthetetlen versekkel gazdagították ezt a műfajt, amelyek a szenvedély, a vágy és a szerelem örök témáit örökítették meg. Ezek a költemények, akár Shakespeare, Neruda, vagy Rumi alkotásai, az idők során átívelve, közös emberi tapasztalatainkat ünneplik, és összekötnek minket érzéseink legmélyebb szintjén.

Ady Endre: Őrizem a szemed

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.

Percy Bysshe Shelley: A szerelem filozófiája

Forrás folyóba ömlik,
folyó az óceánba;
az egeknek folyton özönlik
vegyülő suhogása;
magány sehol; isteni jel
s rend, hogy minden tünemény
keveredjék valamivel –
Mért ne veled én?

A hegy csókolva tör égbe,
habot hab ölel, szorit, átfog;
egymást ringatva, becézve
hajlonganak a virágok;
a földet a nap sugara,
a hold a tengereket:
minden csókol… – S te soha
engemet?

Vajda János: Húsz év múlva

Mint a Montblanc csúcsán a jég,
Minek nem árt se nap, se szél,
Csöndes szívem, többé nem ég;
Nem bántja újabb szenvedély.

Körültem csillagmiriád
Versenyt kacérkodik, ragyog,
Fejemre szórja sugarát;
Azért még föl nem olvadok.

De néha csöndes éjszakán
Elálmodozva, egyedül
Múlt ifjúság tündér taván
Hattyúi képed fölmerül.

És ekkor még szívem kigyúl,
Mint hosszú téli éjjelen
Montblanc örök hava, ha túl
A fölkelő nap megjelen…

Robert Browning: Élet a szerelemben

Menekvés?
Tőlem?
Mit ér?!
Mig én vagyok én s te vagy te; míg
Ketten vagyunk a világban, én
A szerelmes és te a kőkemény.
Egyik üldöz, a másik fut s búvik.
Már félek, az életem kudarc.
Valóban, mint egy végzet, olyan;
És bárhogy igyekszem hasztalan;
De mi kár, ha vesztes e földi harc?
Csak torna ez, ideget edzeni!
Szárítsd fel könnyed, ugorj, kacagj,
Ha elestél, ujra kezdeni:
E hajsza az Élet, ennyi csak!
Még egyszer villantson szeme rám
Egy sugarat ebbe a ködbe, s én
Ha összedől remény-palotám,
Újra épitem! bár szökevény
Örökké s
Hűtlen
A cél!

Elizabeth Barrett-Browning: Hogy hogyan szeretlek?

Hogy hogyan szeretlek? Hadd soroljam el.
Ameddig lelkem ér, oly messze forr
Szerelmem, s mélybe és magasba, hol
A Lét s a Menny határaira lel.
Szeretlek, mint ha hétköznap lehel
Békét – ha nap süt, gyertya haldokol.
Ahogy a Jogért harcol-robotol
A hős, akinek dicséret se kell.
Oly lángolón szeretlek, oly vadul,
Mint búm tüzelt, mint hisz-vall kicsi lány,
S ahogy szerettem vesztett, szomorú
Szentjeimet – szeretlek én vidám
Vagy könnyes arccal, mindig! – s ha az Úr
Hagyja, még jobban halálom után.

Ajánló