A vegyes csoportokról

Ha gyermekünk vegyes csoportba kerül, szülőként elbizonytalanodhatunk: vajon fejlődése szempontjából ez előnyökkel jár majd, vagy épp ellenkezőleg. Óvodavezetőt és szülőket kérdeztünk a tapasztalataikról.

Kevesebb a sírás

A kilencedik kerületi Ugrifüles Óvodában csak vegyes (más néven: osztatlan) csoportok vannak. Az óvodavezető, Kékesi Györgyné szerint az év eleji beszoktatás náluk épp ezért zökkenőmentesen szokott történni. Mint mondja, a vegyes csoportokban az óvodát kezdő gyermek egy, már kialakult közösségbe kerül, ami a nagycsalád mintájára különböző életkorú gyermekekből áll. Az egymást korábbi évekből ismerő gyermekek elfogadó magatartása és vidám játéka segíti az újonnan érkezett gyermek beilleszkedését.
– A sírás a csoportjainkban nem ragadós, hisz a nagy ovisok jól együtt játszanak, és ezt látják a kicsik, nem a könnyeket – magyarázza az óvodavezető. A kevesebb újonnan érkezett gyermeknél ráadásul könnyebben megoldható az „anyukás” beszoktatási mód, így fokozatosan válhatnak le egymásról anya és gyermeke.

Ez a tapasztalatuk Nagy Lászlóéknak is, akiknek kisebbik lányuk, Eszter jár vegyes csoportba. Ő a második évét kezdte meg a Csudafa Óvodában. Amint azt az apuka meséli, bennük felmerültek kétségek a vegyes csoportot illetően, ők mégis óvó néniket választottak inkább, így „kapták” velük együtt ezt a csoporttípust.
–    Mi még az első egy éven vagyunk túl, és eddig csak pozitív tapasztalataink vannak. Könnyű volt a kezdet, és azt mondhatom, a lányomat nagyon motiválja az idősebb társak jelenléte, tudása. Például alig várja, hogy végre ő is hosszabb verseket mondhasson. Az óvó nénik is bátrabban vállalnak kimozdulós programokat a nagyobbak miatt, így a háromévesekkel is megy a csoport hosszabb, kulturális „sétákra”.

A kicsik sokat tanulnak a nagyobbaktól

A vegyes csoportban nevelkedő kicsikre jellemző, hogy önállóbbak, vonzzák őket a nagyobbak tevékenységei, előbb ügyesednek – meséli Kékesi Györgyné. A közös játékokba a gyerekek fejlettségi szintjüknek megfelelően kapcsolódnak be. A kisebbek életkori sajátosságaikból adódóan még sokszor nem vesznek részt a játékban, de nincsenek kizárva sem belőle: odamennek, megnézik a festés, a matematikai tapasztalatszerzés tevékenységeit, majd a foglalkozásból kilépve zavartalanul folytathatják játékukat. Mikor majd elérik azt a fejlettségi szintet, hogy be tudnak kapcsolódni, nem lesz ismeretlen a számukra. Így nem jelent később problémát a kötött tevékenységeken való részvétel sem, hisz látták, hogy a nagyoknak olyan „teendőik” vannak, amin azok szívesen részt vettek.
A másik előnye a vegyes csoportnak, hogy nem vesszük el a tanulás lehetőségét az érettebb három-négy évesektől sem, és a kevésbé fejlett idősebbeknek sincs kudarcélményük.

A vegyes csoportban különböző fejlettségű gyerekek közül nem rí ki a sajátos nevelési igényű, az érzékszervi károsodással, vagy életkorát tekintve az enyhébb lemaradással rendelkező gyerek sem. Az életkori lemaradásokat csak az óvónő észleli, és ehhez igazítja a fejlesztési lehetőségeket: így a gyermekek észrevétlenül hozhatják be lemaradásukat, azt nem kudarcként élik meg.
Egy anyuka pozitívumként hangsúlyozta is, hogy mivel a gyerekek életkoruk szerint eleve különböznek a vegyes csoportokban, az egyéb különbségeket is jobban tolerálják egymással kapcsolatban.
– A gyermekem csoportjában jár egy látássérült kisfiú, aki eléggé visszahúzódó természetű. A napokban a kislányom azzal dicsekedett, hogy végre együtt játszott ezzel a kisfiúval.


Testvérek: együtt vagy külön?

Vannak szülők, akik kérik, hogy különböző korú gyermekeik egy csoportba kerüljenek, esetleg épp ezért választottak vegyes csoportot. Mások szerint épp hogy nem szerencsés ez a megoldás, mivel eleve nem jó, ha a testvérek egész nap együtt vannak. Másrészt ebben a helyzetben az óvónők felelősséget raknak a nagyobb vállára, elvárják a nagyobbtól, hogy segítse a testvérét. Míg ez jó a kicsinek, a nagynak már kevésbé.

Mi lesz a nagyobbakkal?

A szülők mégis amiatt aggódnak leginkább, hogy a hat- hétéves korú gyermeküket a kicsik a „fejlődésben” visszahúzzák, és az óvónőknek nem lesz elegendő lehetőségük felkészíteni őket az iskolára.
Tény, hogy egy három-, egy négy- vagy egy ötéves gyereknek eltérő a mozgáskultúrája, a kézügyessége, a szókincse. Ezért nem lehet velük azonos módon foglalkozni. Más jellegű feladatokat, különböző fejlesztő játékokat kell nekik adni, ez pedig a pedagógusoknak jelent nagyobb terhet. Egy családi házban működő magánóvodában, vagy családi napköziben az alacsony csoportlétszám lehetővé teszi, hogy eltérő módszereket alkalmazzanak a különböző korosztályoknál. De hogyan oldják meg ezt egy 20-24 főből álló csoportban?

–    Valóban, ezeket az aggodalmaikat nekünk is jelzik a szülők – mondja Kékesi Györgyné óvodavezető. Mi viszont azt tapasztaljuk, hogy nálunk nagyon jól megoldható a nagyobbak fejlesztése is. Ezt úgy szervezzük meg, hogy mikrocsoportokat alakítunk ki a játék, a foglalkozások során, és míg az óvó néni irányítja a nagyokat, a dajka nénire bízzuk a kicsiket, aki nálunk teljes értékű segítőtársa az óvodapedagógusnak.

F.K.

vissza>>>