A személyiség fejlődése

Személyiségünk egy életen át fejlődik és alakul, hatással van rá a környezet, tetteink és ezek következménye. Vannak alapvető jegyek, amik nem változnak, általában nem lesz egy csendesebb, visszahúzódóbb gyerekből egy temperamentumos, hangos, társaság középpontja típus.

Az iskolai nevelés egy céltudatos, szervezett kereteken belül zajló, fejlesztő hatású személyiségformálás, ami alakítja a kisember viselkedésfejlődését. A legjobb formáló viszont a közvetlen környezet, a család, szülők, testvérek, barátok, rokonok. Nagy húzóerőt jelentenek azok az emberek, akik fontosak a gyermek számára, a velük való kölcsönhatásban alakul személyisége. Formálódik véleménye, érzelmi állásfoglalása, magatartása. Kicsit idomul a környezetéhez, az ottani elfogadott társadalmi normákhoz.

Hogy milyen ember lesz egy kisgyerekből, előre nehéz megmondani, sejtéseink lehetnek csak. Miből szűrjük le az első benyomásokat? Árulkodó a gyermek magatartása, a viselkedése, az adott cselekedete, a reakciója váratlan történésekre, az állandó szokásai.

Mindenki egy egyéniség, sokoldalú személyiség. Az örökletes tulajdonságok, személyiségvonások a tapasztalat és tanulás útján változva (és folyton alakulva a külső behatásokra) alakítják ki ez egyéni jellemvonásokat. A változások üteme különböző lehet. Az iskolai felvétel feltétele a szociális érettség, a gyermek ekkor már be tud illeszkedni egy csoportba, és kialakulóban van az önuralma.

Ha megkérdezünk egy kisiskolást, milyen is ő, már nagyjából az alapvető tulajdonságait fel tudja sorolni. Hisztis vagyok, kedves vagyok, jószívű vagyok, türelmetlen vagyok, stb. Ami pozitívnak elfogadott tulajdonság, arra büszkék, de a negatív jegyeket is felismerik és ilyen korban még őszintén el is mondják. A változtatás meg már rajtuk is múlik. Főleg rajtuk!

Nekünk ilyenkor az a szerepünk, hogy a gyermek mellett vagyunk, segítünk megtalálni a saját útját. Nem a mi álmainkat kényszerítjük rá, és nem a saját ízlésünk szerint akarjuk formálni. A személyiségjegyeknek hasonló szerepük van a célokhoz vezető úton, mint a tehetségnek, ha nem követi azt az utat, ami összhangban van a személyiségével, akkor kudarcra van ítélve a jövője. Ezért meg kell találni azt az érdeklődési kört a gyermekünkkel együtt, amik pozitív energiákat adnak neki, amiben jól érzi magát, passzol hozzá, sikeres benne. Ha mi választunk, és rosszul, akkor annak nem lesznek szerencsés következményei. Amellett, hogy a gyermekünk kényelmetlenül érzi magát a rá kényszerített dolgokban, nem is fogja (nem is tudja) önmagát adni, és szerepet fog játszani. Ez súlyos pszichés gondokat is okozhat.

Úgyhogy hagyjuk alakulni, formálódni a gyermekünket, de ha már terelgetjük, akkor a számára jó irányba tegyük.

Személyiségfejlődés tekintetében a kamaszkor döntő fontossággal bír, ekkorra már a gyermek szert tesz olyan gondolkodásra, világnézetre, amely kapcsán megálmodja életcéljait. A személyes példa és személyes befolyás hatása ebben a korban nagyon erős. Ez az időszak világmegváltó érzelmekkel és célokkal teli.

A cél minden életkorban előbbre visz, alakít minket, formálja a személyiségünket. Ezért nagyon fontos, hogy gyermekünk ne legyen önbizalomhiányos, találjon célokat és álmokat.

vissza>>>